Mínusz hét fok ide, süvítő‘ szél oda, semmi sem rettenti vissza Pars Krisztiánt  attól, hogy szabadtéri dobókörbe állva ne teljesítené az edzéstervben foglalt feladatait. Ennek az embert próbáló kihívásnak még egy 25 esztendő‘s dobóatléta is nehezen felel meg, hát még olyan, aki februárban a 35. születésnapjához érkezik.

Nem a kor számít, hanem az egészég.  A Londonban 80.59 méterrel olimpiai bajnokságot nyert kalapácsvető‘ Rióban a 2012-es helyezésétő‘l és az akkori eredményétő‘l is jócskán elmaradva a hetedik helyen kötött ki. Erre lehet azt mondani, hogy legalább döntő‘be jutott, de azt is, hogy 75.28-as legjobb dobásával ötkarikás éremre aligha számíthatott. Sokkal keserőąbb pirulát kellett lenyelnie a világbajnoki címvédő‘ és világranglista vezető‘ lengyel Pawel Fajdeknek, aki már a döntő‘ felé vezető‘ úton elbukott…

„- Az áprilisi mőątétem után azt próbáltam kisakkozni, hogy mennyi idő‘re lesz szükségem az izomzatom felépüléséig, a mozgató idegpályák bejáratásáig és annak a viszonylagos nyugalmi helyzetnek az eléréséig, amit így együtt az önbizalom visszatérésének is nevezhetnék. Egy hónappal az olimpia rajtja elő‘tt a komponensek kezdtek összeállni, és úgy éreztem, hogy az egyik érmet talán én fogom elhozni.

Csak ott Rióban szembesültem azzal, hogy 2-3 hétre még szükségem lett volna, ám erre most már felesleges hivatkozni. Mint ahogy arra is, hogy a küzdő‘téren nem olyan minő‘ségőą dobókör fogadta a döntő‘ résztvevő‘it, mint amilyenen bemelegítettünk, ám ez nem az egyéni bosszúságom volt” – nyilatkozta Pars Krisztián a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának, hozzátéve, hogy egy hozzá hasonló múltú kalapácsvető‘nek nem a kora számít, hanem inkább az egészsége. Legalább is egy bizonyos korig…

Hét mőątét után   A tavaly áprilisi lovaglóizom mőątétje elkerülhetetlen volt, de köszönhető‘en Dr. Majzik Ernő‘  traumatológus sportsebész szakszerőą beavatkozásának, ettő‘l a bajtól is sikerült megszabadulnia.

„- Nem mondhatnám, hogy orvos-egészségügyi szempontból egyszerőą eset vagyok, ugyanis a tavaly áprilisi már a hetedik mőątétem volt. A jobb vállamon és a kezemen kívül már minden olyan testrészemet legalább egyszer megoperálták, amelyekre a dobás közben szükségem van – folytatta a szombathelyi Dobó SE élsportolója.

– Akárhogyan is számolom, most éppen a 20. versenyidényemre igyekszem felkészülni, de hála Istennek lekopoghatom, hogy teljesen rendben vagyok. Ha a vissza-visszatérő‘ derékfájdalmaimat nem kellene ketyegő‘ bombának tekinteni, akár azt is mondhatnám, hogy a „koromhoz” és a versenypályán eltöltött 19 évemhez képest makkegészséges atléta vagyok…”

Reményteljes visszatérés Londonba   Első‘sorban az erő‘s bizonyítási vágyának és a szorgalmának köszönhető‘en képesnek tartja magát arra, hogy a 2017-es világbajnokságon harmadszor is érmes helyezést érjen el, esélyeivel kapcsolatban újabb érveket viszont csak az évad kezdete után tudhat felsorakoztatni.

„- Már az is felvillanyoz, hogy Londonba, olimpiai győ‘zelmem városába térhetek vissza, ahol öt éve pályafutásom legmagasabb pontjára sikerült feljutnom. Kemény munka vár rám, de a sikeres felkészülés lehető‘ségei is adottak. Szombathelyen például alulról főątött dobókörbe állhatok, a bemelegítő‘ terem is nagyszerőą, a biztonság kedvéért pedig öt réteg sportruházatot öltök magamra, így tő‘lem a mínusz 15 fok is jöhet. Csak a szél ne fújjon!” – mondta befejezésül a londoni olimpiai bajnok, aki a hónap végétő‘l a jól megszokott és jóval barátságosabb éghajlatú dél-afrikai edző‘táborban folytatja a felkészülését.  

(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter)